FIZIKAI CSALÁDI KÖR

Este van, este van, erôk nyugalomban,
Ferdén van sraffozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége v0,
F erô hat rá, azután elnémul.

Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
m tömegû békák szanaszét görögnek.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú s szivattyú meleg tejben ázik.

Jön egy futómacska, s hármasba kapcsol,
De oly hirtelen fékez, hogy majdnem elpatkol.
Ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.

Benn a technikusné megszûri a tejet,
Deformált fiának enged inni egyet.
Körül az apróság Heron-labda mellett,
Csúszó- és gördülôcsapágyakat kerget.

Dudálás hallatszik, megjött már a gazda,
Ne kapjon defektet a hátsó gumija.
A gazdán overallruha fekszik,
Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.

Homlokát megtörli porlepte ingével,
Egész nap szántott német görgôs ekével.
Kétütemû pipáját zsebébôl kihúzza,
Egy ütemben rágyújt, a másikban megszívja.

Térül-fordul a jó háziasszony,
Illô, hogy urának nyersanyagot hozzon.
Gépszalagon hozzák az egyszerû ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt.

De vajon ki csenget, nézz ki, fiam, Sára,
A csengô zsínórját rezgômozgás rázza.
Egy vándor van odakinn, ki is dobná Sára,
De a vendég bejön, s jó estét kívána.

A vándor az asztalhoz gördül,
S a rá ható erôk hatására leül.
De amikor a vacsorának vége,
Kívánják a vándort a Nagy Végtelenségbe.

Menne is az szegény, de nem hat rá az Erô,
Mûködik a gazda, mint kétkarú emelô.
Kiveszi a vándort tulajdon székébôl,
S g gyorsulást ad a szoba közepétôl.

Este van, este van, az erôk nyugalomban,
Nyugszik a logarléc szattyánbôr tokban.
Nem folyik folyadék a Bermann-csôben,
Nem forog csapágy Vazelin kenôcsben.

Lefeküdt a gazda, nyomja már az ágyat,
Erre a hatásra ellenhatás támad.
Így lett vége a napnak, pihenjenek hát,
Kívánjunk mi is jó éjszakát.