| A férfiak okosabbak...
--------------------------------------------------------------------------------
Vannak olyan tudományos kérdések, amelyek az átlagnál jóval érzékenyebben érintik a tudományok iránt egyébként nem érdeklődő, laikus többséget. Larry Summers, a Harvard Egyetem elnöke ilyen gyenge pontra tapintott rá a közelmúltban a Time magazinban tett nyilatkozatával, amelyben kijelentette, hogy a férfiak genetikailag kódoltan okosabbak a nőknél. De a nőknek is bátran ki kéne tudni mondaniuk, hogy a pasik okosabbak. Ugyanis csak ők tudják igazán, mennyire nem mondtak ezzel sokat.
Már az IQ-kutatások hőskorában vizsgálatokkal bizonyították, hogy az IQ egyik faktorában, a PQ-ban a nők gyengébbek a férfiaknál. Mint köztudott, az intelligencia-hányadost tovább lehet bontani verbális (VQ) és performációs (PQ) intelligenciára. Előbbi értelemszerűen a szavakkal kapcsolatos, utóbbi pedig a térbeli képességeket jelöli. A kutatások során a nők a VQ-ban, a férfiak pedig a PQ-ban bizonyultak jobbnak a másik nemnél.
És mi következik ebből? Hogy a nők biológiai, és nem társadalmi hátránnyal indulnak minden olyan munkaterületen, ahol a térbeli orientációs képességekre van szükség. A női térképészeknek hendikepet tett a hátára a természet, amikor elindította őket a munkaversenyben, s ez vonatkozik a női építészekre, mérnökökre is. Sandra Witleson, az agy nemtől függő különbségeinek neves kanadai kutatója vizsgálatai során pontosan erre a megállapításra jutott. Az építészek, a tudományos kutatók vagy a matematikusok között azért kevesebb a nő, mint a férfi, mert a nők térérzékeléssel kapcsolatos képességei gyengébbek. Ezért van az is, hogy több a női zenész, mint a zeneszerző: mert a zenélésben jól kiaknázható a női agy erőssége, például a kéz finom mozgásainak és a hangok képzésének kifinomultsága. A zeneszerzésben viszont nagyon fontos a mintázatok felismerése és kezelése, valamint az absztrakt matematikai képesség - ezekben pedig a férfiak agyuk szerkezeti felépítésének köszönhetően előnyt élveznek.
Ha egyenként végignézzük azokat az agyi részképességeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy valaki csúcsteljesítményt érjen el a tudományos, művészeti életben vagy a gazdaságban, arra jutunk, hogy ezek mindegyikében a férfiak evolúciós, biológiai előnyben vannak a nőkkel szemben. A csúcson mindenütt jellemzően férfiak ülnek, s nem elsősorban azért, mert nem hagyják a nőket ezeken a területeken érvényesülni, hanem, mert a fizikai erőhöz hasonlóan a mentális teljesítmény terén is alapvetően nincs egy súlycsoportban a két nem. Véletlen, hogy Newton, Einstein, Galilei, Darwin, Descartes, Platón, Szókratész férfi volt? Véletlen, hogy
a történelem legnagyobb koponyái, a világ legeredetibb gondolkodói férfiak voltak? Hány olyan találmányt tudunk kapásból felsorolni, amelyeket nő talált fel? Milyen a nők aránya a Nobel-díjasok között? Fel tud-e valaki sorolni akár két olyan nőt is, akit zseninek lehet nevezni? (Madame Curie mindenkinek eszébe jut, de a másodiknál általában már megáll a tudomány.) A harvardi professzor nagy vihart kavaró kijelentése, amely szerint azért van kevesebb női tudós, vállalatirányító és politikus, mert a férfiak genetikai előnyt élveznek abban, hogy zsenik legyenek, tudományos értelemben közelebb áll az evidenciához, mint a meglepő, merész kijelentéshez, mégis, mint látjuk, óriási ellenállást szül.
Bizonyított tehát, hogy a természettudományos megismerés a férfiaknak veleszületetten a vérükben van. Egy kissrác, amint arra fejlődése során alkalmassá válik, azonnal mindent szétszed és megvizsgál, legyen az cserebogár vagy játékautó. És ha a kislány mellette sírva fakad, mert sajnálja szegény bogarat, a fiú esetleg kicsúfolja őt és akár butának is nevezheti. Az ő szempontjából igaza van: a lány sosem fogja a "valóságot" abban az értelemben kutatni és megismerni, ahogyan a férfiagy erre predesztinálja a másikat. A kislány tehát butább a fiúnál. A kislány azonban tudja, vagy inkább sejti, érzi, hogy a szíve mélyén mégis neki van igaza. Hogy a fiú ugyan okosabb lehet nála, de bölcsebb soha. Hogy a tudás nem adatok, évszámok, nevek és számértékek sora, s hogy amint egy gyöngysort az ember elszakít, és a gyöngyöket külön-külön akarja megvizsgálni, azonnal elvesztette a lényeget. Hogy amit vizsgál, az már rég nem gyöngysor, hanem csak gyöngyök. S a kettő nem ugyanaz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
